Mi a benyomásotok a Hegyalja Fesztiválról, jártatok-e már ott korábban fesztiválozóként? Elégedettek voltatok-e a szervezéssel/hangosítással/közönséggel?

Többször jártunk már korábban is a Hegyalja Fesztiválon, természetesen csak lelkes nézőként. A hely hangulata, varázsa az, amely engem mindig is megfogott. Egyszerre nagy, és családias is a fesztivál, a zenei felhozatal pedig egyértelműen az egyik legigényesebb, legkomolyabb a fesztivál méretéhez képest. A nemzetközi előadókat is igen nagy gondossággal válogatják ki, hazaiak közül pedig talán nagy túlzás nélkül lehet azt mondani, hogy mindenki ott van, aki aktív, és egy kicsit is számít ma a hazai palettán. A hangosítással reményen felül meg voltunk elégedve, ritka az itthon, hogy azt mondhassam, egy élmény volt velük együtt dolgozni. Gyorsak, precízek, és készségesek voltak, szinte fél szavakból is megértettük egymást. A szervezéssel sem voltak gondok, összehasonlítva pl. az EFOTT-tal, amely egy igazi negatív élmény volt rögtön másnap. Közönség is szépen gyűlt a Hegyalján, és lelkesek is voltak, igen jól éreztem magam a színpadon. Egyetlen egy kicsi nehezítő körülmény volt, az pedig az irdatlan nagy meleg, amelyről persze senki sem tehetett.

Szeretnénk Titeket „átlagember”-ként is bemutatni? Mit csináltok a hétköznapokban, mivel foglalkoztok? Hogyan töltitek szabadidőtöket, ha egyáltalán van. 

Őszintén? Nincs. Az időnk és energiánk 90% át egy szó viszi el: Lifejune. Nyilván törekszünk rá, hogy minden mást ugyanúgy csináljunk, fejezzük be az egyetemet, barátokkal tartsuk a kapcsolatot, vagy a barátnők lelki világát. De az első a zene, minden mást ez alá, és e köré rendelünk. Másképpen nem megy. EZ NEM EGY HOBBI. Lehetne az is, de akkor most nem beszélgetnénk itt, és nem is lenne miről. Magyarországon a zenekarok 10 %-a viszi el a bulik, média, rajongók, pénz 90%-át. Ezt én úgy hívom a 90/10 es szabály. A két csoport teljesen más életformát él, teljesen más elképzelésük van a zenéről. Egyébként egyetemre járunk mind a négyen, és reméljük, hogy nem lesz rá szükségünk a jövőben.

Természetesen az is érdekel minket, hogy mi inspirál titeket a zenében? Van-e konkrét célotok, illetve okkal írjátok-e a számokat angolul?

Minden külső, és belső hatás, ami életünk alatt ér inspirál minket a zenében. Szeretnénk a zenénket minél több emberhez eljuttatni, és ez igen nehéz feladat. Sok munka, idő, pénz, lehetőség kell hozzá. Az a stílus amelyet képviselünk angolul szól jól, és hitelesen leginkább, ezért kezdtük el az egész történetet angolul. Azóta már nagyon sokat tanultunk az élettől, és rájöttünk, hogy itthon magyarul kell zenélni, külföldön pedig eleve hátránnyal indulunk magyarként. Ez a mi hazánk.

A magyar közönséget szeretnétek elsősorban meghódítani, vagy külföldi sikerekre vágytok?

Igen, nem, nem tudom. Az amerikai versenyekkel mindig ráfázunk, a sorrend, hogy először megnyerjük őket, utána kizárják a csapatot, mert magyarok vagyunk, és nincs amcsi identity number. De most már felhagytunk vele, zenélünk itthon, az itthoniaknak, akik szeretnek minket. Ugyan az angol számaink jelenleg sajnos kifele szólnak, de gőzerővel dolgozunk már a magyarokon. Kettő már van is, csak fel kellene venni őket. Pénz, pénz, pénz. Bécsben játszottunk kint, és őszinte legyek, egy keszthelyi, vagy gyulai fellépést sokkal jobban élveztem. Honfitársaknak játszani mindig sokkal jobb érzés.

Amennyiben felkeltettük érdeklődésed, és Te is szeretnéd jobban megismerni a csapatot, látogass el blogjukra, amit a  http://lifejune.blog.hu/ webcímen találsz, vagy a http://www.myspace.com/lifejune oldalon hallgasd meg dalaikat! Hidd el, érdemes!