A legnagyobb meglepetést számomra a Hegyalja Fesztivál színpadain a Funeral for a Friend okozta. Még a fesztivál előtt meghallgattam néhány számukat, hogy azért mégis képben legyek, mi fán terem ez a zenekar. Szerencsére fülbe mászó dallamokra találtam, aztán jött a hideg zuhany, amikor ráeszméltem, hogy a szervezőknek sikerült a kedvenc magyar zenekarommal, a Depresszióval egy időbe tenni. Dilemma, dilemma, dilemma… Végül arra jutottam, hogy Depresszióra akár mikor eljuthatok, irány a nagyszínpad. Sajnos nagyon sokan nem így gondolkodtak, így a Jim Beam sátorból lógtak ki az emberek, akkora tömeg volt a Depi koncerten, míg a Funeral for a Friendre nagyon kevesen voltak kíváncsiak. Kicsit szégyelltem is magam a magyar nép nevében, mert mint utólag megtudtam, ez a zenekar stadionokat képes megtölteni Európa más országaiban. Először voltak nálunk, és nagy bánatomra valószínűleg utoljára is. Az énekes srác említette is, hogy nem tudták mire számítsanak, de nagyon jó közönség vagyunk. Hát igen, az a párszáz ember, aki ott volt, tényleg lelkesen csápolt és énekelte a számokat.

A lelkesedés persze nem volt hiába való, a srácok kegyetlenül jól játszottak! Változatos riffek, hirtelen ütemváltások, ének, hörgés, minden ami jó. A másfél órás koncertben nem volt megállás, a srácok végig pörögtek, és nagyon sajnáltam mikor vége lett, mert még órákig képes lettem volna csápolni nekik. Mindezek után én csak azt tudom mondani, hogy aki eddig még nem tette meg, sürgősen hallgasson meg tőlük néhány számot, pl. a Juneaut, és ha legközelebb Magyarországra tévednének, tiszteljük meg őket nagyobb létszámmal. Talán Nektek is olyan pozitív csalódást okoznak majd, mint nekem!