Egyszer egy barátom azt mondta, 3 de maximum 4 főnél több nem kell egy zenekarba, mert akkor megy a széthúzás, meg a próbákat is rettenetesen nehéz összehozni, ráadásul a koncerten is nagyobb az esélye annak, hogy az egész produkció darabjaira hullik. Néhány évnyi zenekaros tapasztalatom még nekem is akad, így már-már igazat is adtam neki, egészen addig amíg meg nem hallottam az Irie Maffiát zenélni. Szégyen vagy nem, én most voltam életemben először a koncertjükön, és hasonlóképpen éreztem magam, mint az egyik kommentező a csapat Facebook oldalán: „Hegyalján olyan koncertet nyomtak, hogy azt hittem leesik a fejem!! :D”.

Az egy dolog, hogy annyira egyben volt az egész mintha cd-ről szólt volna, de a repertoár felépítése olyannyira dinamikus volt, mint egy mestermű. Tudták mikor kell lassítani, hogy pihenjen egy kicsit a nép, aztán beindulni, és amikor azt hinnénk, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni, ők megmutatják, hogy de, igenis lehet! Én ott dobtam el teljesen az agyam, amikor a zenekaroknál már megszokott tömeghang tesztelő effektus megkezdődött. „Most csapjanak zajt a lányok… Most a fiúk… Akkor most a fiúk és lányok együtt… Éééééés csapjon zajt a zenekar!”- és erre aki amit ért a színpadon, azzal csapott zajt, de tényleg ZAJT! Mindez annyira vicces volt, és –engem legalábbis- annyira váratlanul ért, mondhatnám szabályszerűen sokkolt. Kicsit az jut róla eszembe, amikor először próbáltam megtanulni gitározni, és persze úgy gondoltam, hogy azt rögtön az akkordok lefogásával kell kezdeni, természetesen rögtön egy számot énekelve. Kb. 10 perce téphettem a húrokat, amikor anyukám kétségbeesetten berontott a szobámba, hogy ezt nagyon gyorsan hagyjam abba, mert az idegein táncolok. Persze az Irie Maffia nem táncolt senkinek az idegein, sőt igazán felemelő volt látni és hallani valami „újat” a színpadon, már ami a közönség megszólaltatását illeti.

A hab a tortán a koncert befejezése volt. A zenészek egyesével hagyták el a színpadot, egy-egy rövidebb szóló, és a közönség előtt történő meghajlás után. Az egész produkció kerek, színes, ötletes, színvonalas volt. Már alig várom a következő koncertjüket!