Gondoltam nem kell nekem a „daráló”, megelégszem azzal hogy tisztes távolból láthatom a Motörheadet, így a hangosító pult mögött kiszemeltem magamnak egy kisebb dombot, ahonnan végignézhetem a koncertet. Fejben remek kis tervnek tűnt, de mindhiába, húszezer emberrel nem tudok vetekedni. Soha ennyi ember nem volt még egyszerre a Hegyalja Fesztiválon, mint ahányan a Motörhead tiszteletére megjelentek. Elég öreg hegyaljás vagyok már, de ez a tömeg még engem is meglepett. Már délelőtt motorzajtól volt hangos a város, az átlagéletkor is jelentősen megnőtt, a fesztivál felülnézeti képe egy zsúfolt hangyabolyra kezdett emlékeztetni.

Megkezdődött a koncert, és az első néhány szám után elmélkedni kezdtünk. Az összes színpadi látványelem egy óriási Motörheades zászló. Ha az a cél, hogy tényleg azt figyelje a közönség, amit csinálnak a színpadon, akkor megértem, de nem nagyon csináltak a színpadon semmit. Persze a zenélésen kívül, amit meg kell hagyni mesteri fokon űznek. Ha már itt tartunk, feltétlenül meg kell említenem a koncert fénypontját, azaz Mikkey Dee tekintélyt parancsoló dobszólóját. Ha másért nem, már ezért érdemes volt elmenni a koncertre!

Mindent egybevetve, el kell ismerni, tényleg ott vannak a szeren az öregek, bár engem személy szerint nem kötött le annyira a koncert, mint ahogy azt vártam. Vagy nem vagyok elég öreg, vagy nincs Harley Davidsonom! :)