Mikrofonok irály-karakterisztika szerint csoportosítva

Minden mikrofon rendelkezik egy speciális jellemvonással, amit irányítottságnak vagy iránykarakterisztikának neveznek. Ezzel jelzik azt, hogy egy adott eszköz mely irányokból érkező hanghullámokra érzékeny, s melyekre nem. A legtöbb mikrofon minden irányból érkező jeleket képes érzékelni, de vannak ettől eltérő típusok is. Általánosságban három fő csoportra bonthatók:

• egyirányú (unidirectional): egy irányból érkező jelekre érzékeny,
• kétirányú (bidirectional): két irányból érkező jelekre érzékeny,
• többirányú (omnidirectional): minden irányból érkező jelekre érzékeny.

Bármely elven működő mikrofon kialakítható bármilyen karakterisztikájúnak akár a membrán mögötti tér kialakításával, akár több mikrofonrendszer kombinációjával.

Többirányú, gömb (omnidirectional)

Leginkább környezeti zajok, hangok rögzítésére ideális, hiszen a hang bárhonnan érkezik, az mindenkor rögzítésre kerül. Mozgó forrásból származó hangok esetében is megfelelő lehet. Minimális hátránya, hogy a rögzített hang egységgé alakul, fókuszálatlan formában, így a más˗más irányból érkező hangokat nem lehet elválasztani egymástól. Rádió stúdiókban kerekasztal beszélgetésekhez is kiváló, mivel a teremben lévő összes beszélőt hallani rajta keresztül.

Kardioid, egyirányú (unidirectional)

A mikrofon érzékelőjének síkbeli metszete szív alakot formál, innen ered az elnevezés is. Hazánkban és német nyelvű területeken azonban vese karakterisztika néven került be a köztudatba. Az ilyen mikrofonok elsősorban a szemből érkező hanghullámokra érzékenyek, míg a oldalirányokból érkezőkre kevésbé.

Ennek a típusnak létezik egy második változata, a superkardioid, mely szinte teljesen érzéketlen az oldalról érkező hanghullámokra, azonban a hátulról érkezőkre kifejezetten érzékeny. Főként olyan környezetben ideális, ahol a környezeti zajok kiszűrése elsődleges szempont.

Puska

A nagyon éles nyalábolású mikrofonokat puskamikrofonoknak is nevezik, mert általában nagyobb távolságból a hangforrást „megcélozva” történik a felvétel. Ezeknek a mikrofonoknak hosszabb házuk van, és a ház (cső) belseje speciális csillapító anyaggal van beborítva, hogy az oldalról beeső hanghullámokból minél kevesebb jusson el a membránig.

Kétirányú, nyolcas (bidirectional)

Az ilyen mikrofonok érzékelőjének metszete egy nyolcas számjegyre hasonlító alakot mutat. Ebből adódóan két különböző irányból érkező hangokra érzékeny. Az ilyen mikrofonok leginkább emberi beszéd rögzítésére használhatók. A legtöbb rádió stúdióban használt kondenzátor beszédmikrofon ilyen karakterisztikával rendelkezik. A nyolcas karakterisztika a legkiegyenlítettebb hangszín˗átmenetű a mikrofon felé különböző irányból érkező hangjelekre, szemben a vesekarakterisztikánál fellépő közelségi (proximity) effektussal, amelynél a mikrofont közelítve a hangforráshoz, egyre jelentősebb mélyfrekvenciás emelés lép fel.

A karakterisztika frekvenciafüggése

A mikrofonok iránykarakterisztikája frekvenciafüggő, ugyanúgy, mint a hangforrás sugárzási karakterisztikája. A karakterisztika nyalábolási szöge (a mikrofon tengelyétől mért szöge) az, amelyen belül a mikrofon érzékenysége, vagyis a leadott feszültség megfelelő nagyságú. Növekvő frekvenciával a nyalábolási szög csökken. Ezért a mikrofonoknál több más˗más frekvencián mért karakterisztikával jellemezhetőek.

A mikrofonok frekvencia átvitele is függ térjellemzőktől, mégpedig attól hogy milyen közel van az adott sugárzó a mikrofonhoz. Ez a hatás főleg dinamikus mikrofonoknál lép fel. Amikor a membrántól már alig 2 centire van a sugárzó akkor a közel téri hatás jelentkezik, ami nagyon nagy mélykiemelést jelent. A következő ábrán egy általános célú Behringer mikrofon karakterisztikája látható, ahol észrevehető, hogy 100Hz környékén 20 dB jelszint különbség is felléphet az ideális frekvenciamenethez képest.