Akkor kezdeném az elején.
21:00-ra érjünk a Népligetbe. Rendben, de ácsi… jön a telefon, hogy lesz egy kis késés, 3-4 óra. Gondoltam ez lesz 3, akkor jól oda is érünk és minden simán fog menni. Tehát belőjük a 23 órát. 10-kor kereken indulnánk is, amikor is Dennyuel rákérdez, hogy a jegyek hol vannak. Akkor kaptam idegrohamot, ugyanis a munkahelyemen voltak a jegyek. Jeffel gyorsan autóba szálltunk és fél óra alatt megszereztük a jegyeket. Így csak éjfélre értünk ki, de kiértünk, a busz még ott sem volt. Aztán meg már ott volt. Be is szálltunk és észre kellett vegyem, hogy ez bizony nem egy emeletes busz, hanem egy sima, olyan mint az albavolán kék buszai, csak fehérben. Na nem baj, beszálltunk, helyet foglaltunk és elindultunk. Megálltunk Budaörsön, Székesfehérváron meg valahol a Balatonnál, meg Nagykanizsán. Persze még mindenféle pihenőknél is, mert fogyott azért a sör a buszon.
Aztán jött még egy idegroham, bár ez engem annyira nem érintett. 3 embernek nincs hely a buszon. Hát végül is… Alig 10 órát utazunk még, csak ellesznek valahogy.
Tehát 15 óra magasságában megérkeztünk a célterületre. Bologna, Olaszország. Egyből feltűnt, hogy az olaszok valamiért occsmány ordasnagy napszemüvegekben nyomulnak amik nagyon ízléstelenek, de behatoltunk az aréna területére gyorsan. Kerestünk kaját, ami Döner Kebab formájában lett meg, persze köze nem volt semmilyen kebabhoz amit már ettem, de kaja volt.
Az All Time Low már nyomul is, megőrülök, menjünk be gyorsan nézzük meg mit művelnek. Ok, de van még sör. Akkor megisszuk. Megittuk, bementünk, néztük, nem volt rossz, de a hangosítás nem volt az igazi. Meg hát kb. az összes olasz ott közlekedett ahol mi álltunk, néha arrébb is mozdultunk, nehogy már mindig lökdössenek. De rájöttünk, hogy nem mi álltunk a közlekedőútba, hanem a közlekedőút állt belénk.
Akkor igyunk sört, odamegyünk a pulthoz, kérek sört jó angolul, mire azt mondják nekem: ticket. Aztán látom, hogy sörjegyet kell venni és azért adnak sört. 3 decit, 4 euróért. A víz csak 1 euró… csak. Ebből se lesz berúgás…
A zenekar végzett, mi meg vártuk a Sipmle Plant, akik jöttek. A buszon kevés ámde kényelmetlen alvás miatt sikerült fájó derékkal végigállni a koncertet. Nem baj megérte, nemsokára Blink-182 és akkor megőrülés de durván. Ez a zenekar is végzett még világosban és akkor leengedték a hátterüket és felhúzták a SUM41 hátterét.
Hát ezek odatették magukat, de a hangosítók megint elrontottak valamit ugyanis Brown Tom gitárja nem volt kirakva a nagy hangszórókra. A 4 Marshall láda nagyon szépen szólt, addig amíg nem szólt a gitárja mellett semmi más.
De azért valljuk be, mégiscsak SUM41 és mégiscsak nagyon jó koncertet nyomtak. Néha lerepült a fejem, annyira kemények voltak, meg be is sötétedett. Meg jó fejek voltak, mert felhívtak emberkéket a színpadra és ők végignézhették az egész koncertet onnan. Állítólag egyébként jó a színpadról nézni a koncertet. Aztán kb. egy óra múlva elvágták a koncertet, lementek a srácok a színpadról és kész, ennek vége, én csak pupilláztam, hogy most mi van, de tényleg vége lett.
Na akkor úgy döntöttünk, hogy előre megyünk, mert a Blinket azt onnan kell nézni. 4-5 méter megtétele után már nem volt lehetőség jobban előre menni és sajnos nem azért mert elértük a színpadot, hanem azért, mert elértük az áthatolhatatlan embertömeget. Akkor maradjunk itt, innen is jól látszik. Sok-sok ember csinált sok mindent fent és 1 órán keresztül csak pakoltak és pakoltak és pakoltak. Egyszer csak leengedték a függönyt. Menők ezek hogy függöny mögül kezdenek. Az olaszok meg barmok, mert már itt úgy érezték hogy ez egy focimeccs és huhogni kell. Pedig nem kellett volna.
És a függöny lezuhant, én Dumpweed. Én megőrültem. Mark, Tom és Travis ott van előttem élőben, mindjárt orgazmusom lesz, csak 4-6 váll, könyék és mindenféle végtagi alkatrész van a testembe ékelve. Aztán mindenki megőrült és elkezdett a tömeg mozogni előre-hátra, jobbra-balra. Simán megtettem 2-3 méteres utakat úgy, hogy a lábam nem volt a földön. Mivel volt egy pöttöm lány is velünk, úgy döntöttünk, hogy nem kéne meghalnia, vigyük hátrébb. Ez hülye ötlet volt, mert 3-4 szám után a tömeg megnyugodott, mi meg rosszabbul láttunk hátrébbról, de mégiscsak Blink koncert.
Ezek profik, nem csak hogy úgy el tudják játszani a számaikat, mintha az albumot hallgatnám, de még mókáznak, rohangálnak és ugrabugrálnak is közben. Travis meg a géppuska kezeivel úgy üti a dobot, hogy nem is tudom felfogni. Az olaszok huhognak, valaki kopog a fejemen. A hülye paraszt, legalább mondaná hogy tűnjek el a képből, de mivel hobbit méretei vannak ezért akkor se látna ha előttem lenne, de azért megoldottuk, valahogy mellém került. Az olaszok még mindig rajtunk keresztül mennek mindenfelé, a Blink meg szól, keményen, szépen, mélyen, ahogy kell. 3 ember tudott olyan koncertet csinálni… sőt… 3 ember tudott jobb koncertet csinálni, mint a kettővel előbbi 5 emberrel. Elképesztő.
Ezek állatok, meg mókásak, pl. Tomnak sikerült az All the small things egy pici részét átírni, miszerintis az eredeti szöveg így szól: She left me roses by the stairs, de Tomnak nem jók a rózsák, így lett She left me handjob by the stairs. Dennyuellel felvisítottunk. Tudják ezek mitől lesz élvezhető egy koncert.
Mark pedig készségesen szórja a pengetőit a tömegbe. Gerjednek az olaszok. Marknak ez sem elég, odamegy Tomhoz és egyszer csak az összes pengetőjét beszórja a tömegbe, az olasz egyre jobban gerjed.
Nem volt rövid a koncert, de ezt is elvágták, függöny le, na ilyenkor mi van. Egy csomó ember elindul kifele, mire én: hát a dobszóló és a Dammit még nem is volt. Most mi lesz, nem lehet a turné utolsó koncertjét így befejezni. Erre az olasz megint oooOOO-zik. Bevérzik a szemem és gyilkolok, aztán visszatérek a valóságba, szerencsére mindenki él, nem bántottam senkit.
Egyszer csak a függöny megint lezuhan, Travis meg dobol, nyomja a szólót, az emelvénye még jobban felemelkedik és forog körbe, ő meg csak dobol. Jobbra balra elforgatják, aztán meg totális tekerés, a csávó fejjel lefelé is nyomja, de ez sem érdekli, a dobszerkó az fejjel lefelé is dobszerkó, tehát ő így is dobol rajta.

Innentől következik még pár szám, és végül az ultrabrutál megőrüléssel a Dammit. A végén meg szórják a népre a papír fecnit, villog minden, mindjárt epilepsziás rohamot kapok, de ez nekem jó. Zúgnak a gitárok, a tömeg üvölt, én is üvöltök, minden üvölt, az egész világ egy nagy Blink koncert befejezése. Akkora koncert volt, hogy a Holdról is látszik szabad szemmel.
És még csak 11 óra... Emberi időben a saját országomban leszek. Indulás a burgerkirály elé, ott vár a busz. Éjfél körül mindenki megérkezik, mehetünk. Jah nem, ez a kisebb busz drágább 95ezer forinttal. Nabaszki, addig amíg a pilóta meg nem kapja a pénzét nem megyünk sehova. Jobb lett volna ha ezt kitalálja indulás előtt ahol esetleg tudunk forintot felvenni akinek van a bankkártyáján. De ugye így biztosabb, hogy megkapja, mert mindenki haza akar jönni abból az országból. Folyamatosan csintecsentóztak, már a nyelv se jó amit beszélnek… és csúnyák is szegények. Na mindegy, 2 és fél óra alatt sikerült különböző eszközökkel rábírni a buszt az indulásra. Az meg elindult.
Mi meg próbáltunk aludni, de nem nagyon ment. De minden komplikáció ellenére viszonylag gyorsan hazaértünk, és bezuhantunk az ágyunkba mosolyogva, boldogan.

/Gao/