A magyar ember ha Bécsbe keveredik, első körben mindig meglepődik a város tisztaságán, rendezettségén. Az első sokk után jön a második, hiszen az épületeken nem látsz graffitit meg mindenféle firkát, ott minden olyan, mintha egy mesekönyvben néznéd. Nincsenek csikkek halomba dobálva az utcán, ami minket, elfajzott magyarokat is a rend betartására késztetett. Ahogy sétáltunk a Flex felé, a kép megváltozni látszott… Lépcsőről lépcsőre közelebb jutottunk a gettóhoz, ahol már a városképet a plakátmaradványok, csikkek és graffitik erősítették. Egész „otthonos” lett a környezet, pláne hogy a kapunyitásra várva rá kellett ébrednünk, hogy a közönség nagy része magyar.

Kapu kinyit, tömeg megindul és épp hogy leadtuk a cuccainkat a ruhatárba, az előzenekar (New Riot) már a húrok közé is csapott. Én személy szerint nem ismertem eddig őket, még csak egy számot se hallottam tőlük, de tökéletes választásnak bizonyultak. Megmozgatták a közönséget, abszolút profi teljesítményt nyújtva, és folyamatosan szítva a népet a fő attrakcióra.

Szeretném kiemelni a hangmérnök bácsi szerepét is abban, hogy az este maradandó emlékeket hagyott bennem, ugyanis semmi de semmi kivetnivalót nem találtam a munkájában. A basszus pont annyira szaggatta le a gatyámat, amitől megdobban a szívem és azt mondom, na ez igen! Az ének érthető, mégsem üvölti túl a hangszereket és a vokállal harmonizálva olyan energiákat szabadít fel amit a magyar klubokban keresve se találunk.

Feszült várakozás, a színpadon épp átszerelik a cuccokat, a közönség egyre jobban tömörül, a fények kialszanak, sikítás, taps, megőrülés… És felvillan a ledfalon a Reel Big Fish felirat, de nem ám akárhogy! Olyan fényesen, olyan erővel, hogy egy életre belevésse magát az agyadba. Szeretnék kiemelni valamit a koncertből, ami megfogott, de az első másodperctől az utolsóig óriási volt. Pörgés, csápolás, body surf, ugrálás, és minden ami egy ska koncerten illik. Egymás után váltották egymást az emberek a fejek felett, úsztak a boldogságban. Mert megtehették. Nem voltak kidobók akik az első pillanatban lerángatták őket a közönség tetejéről. Ehelyett amikor legelőre ért az emberünk , egy száznyolcvan fokos fordulattal visszairányították szörfösünket a tengerbe. Nem volt szükség két ajtós szekrény kidobókra ahhoz, hogy rend legyen, az emberek vigyáztak egymásra. Tanulhatnánk ebből egy kicsit mi, magyarok is.

Összefoglalva élményeimet, csak és kizárólag pozitív dolgokat tudok felsorolni: lehengerlő koncertek, biztonság és fegyelem, ingyen szóda, profi hangosítás. És bár a Reel Big Fish tagjai már nem mai csirkék, újabb megerősítést kapott az az elméletem, hogy annyi idős vagy amennyinek érzed magad. A srácok megőrültek a koncert végére, megőrültünk velük együtt mi is, és a közös emlékkel gazdagodva alig várjuk, hogy újra találkozhassunk. Talán egyszer itt, Magyarországon is…